Jens Mikhailov 23 éves, 183 cm magas és 75 kg. Oroszország egyik szegényebb, nyomornegyedekkel teli részén született. Nem volt könnyű gyerekkora, már fiatalon megtapasztalta, milyen az, amikor az embernek napról napra meg kell küzdenie azért, hogy meglegyen a betevő.
Édesanyja, Samantha Bread próbálta rendes úton tartani, viszont Jens apja egy orosz bűnszervezethez tartozott. Emiatt a bűnözés mindig is jelen volt az életében, még akkor is, amikor próbált távol maradni tőle. Az apja sokszor eltűnt napokra, néha hetekre is, Jens pedig idővel megszokta, hogy nem kérdez, csak elfogadja a dolgokat úgy, ahogy vannak.
Ahogy Jens felnőtt, egyre jobban érezte, hogy ebből az életből ki akar törni. Nem akart egész életében ugyanazon a helyen maradni, ezért összeszedte magát és elindult egy új élet reményében. Így került Los Santosba.
Az elején teljesen egyedül volt. Nem voltak ismerősei, pénze sem sok, és fogalma sem volt arról, hogyan fog boldogulni egy ekkora városban. Dolgozni próbált, de hamar rájött, hogy Los Santosban sem olyan egyszerű tisztességesen megélni.
Végül olyan emberek közé került, akik lehetőséget láttak benne. Először kisebb dolgokat bíztak rá, majd ahogy bizonyította a rátermettségét, egyre közelebb került a bűnözői világhoz. Nem tervezte, hogy egyszer ismét ebben találja magát, de az élet valahogy mindig ugyanabba az irányba vitte.
Jens nem büszke mindenre, amit eddig tett, viszont megtanulta, hogy az utcán a bizalomért meg kell dolgozni. Nem beszél sokat, inkább figyel, és nem felejt könnyen. A családja továbbra is fontos számára, főleg az édesanyja, aki annak idején mindent megtett érte.
Most Los Santosban próbálja felépíteni a saját életét. Hogy mi lesz belőle, azt még ő sem tudja. Egy dolgot viszont biztosan tud: nem akar egész életében az apja árnyékában élni.
Édesanyja, Samantha Bread próbálta rendes úton tartani, viszont Jens apja egy orosz bűnszervezethez tartozott. Emiatt a bűnözés mindig is jelen volt az életében, még akkor is, amikor próbált távol maradni tőle. Az apja sokszor eltűnt napokra, néha hetekre is, Jens pedig idővel megszokta, hogy nem kérdez, csak elfogadja a dolgokat úgy, ahogy vannak.
Ahogy Jens felnőtt, egyre jobban érezte, hogy ebből az életből ki akar törni. Nem akart egész életében ugyanazon a helyen maradni, ezért összeszedte magát és elindult egy új élet reményében. Így került Los Santosba.
Az elején teljesen egyedül volt. Nem voltak ismerősei, pénze sem sok, és fogalma sem volt arról, hogyan fog boldogulni egy ekkora városban. Dolgozni próbált, de hamar rájött, hogy Los Santosban sem olyan egyszerű tisztességesen megélni.
Végül olyan emberek közé került, akik lehetőséget láttak benne. Először kisebb dolgokat bíztak rá, majd ahogy bizonyította a rátermettségét, egyre közelebb került a bűnözői világhoz. Nem tervezte, hogy egyszer ismét ebben találja magát, de az élet valahogy mindig ugyanabba az irányba vitte.
Jens nem büszke mindenre, amit eddig tett, viszont megtanulta, hogy az utcán a bizalomért meg kell dolgozni. Nem beszél sokat, inkább figyel, és nem felejt könnyen. A családja továbbra is fontos számára, főleg az édesanyja, aki annak idején mindent megtett érte.
Most Los Santosban próbálja felépíteni a saját életét. Hogy mi lesz belőle, azt még ő sem tudja. Egy dolgot viszont biztosan tud: nem akar egész életében az apja árnyékában élni.
